Azok a szürke hétköznapok

Hihetetlenül izgalmas hírekkel nem tudok szolgálni, a suliban úgy telnek a hétköznapok, mint bármely iskolában. Jártam ma fogászati asszisztenseknél nem túl izgalmas szövegértési órán, ahol több hollandot hallottam mint angolt, amit furcsának találok. Jövő héten már megkaparintom őket, kicsit fogászkodom velük és igyekszem angol szóra bírni őket. 

A 10 órai kávézás-teázás helyszíne

Ismét jártam egy prakskills nevű órán, ami igazából gyakorlati óra és nem angol, de mivel a nagy vizsga része egy angol szituáció is, így a tanulók egy része örömmel veszi, hogy gyakorolhat erre is és én is szívesebben csinálok velük szituációs gyakorlatokat, mint, hogy számítógépes órákon nézelődjek. 

A nap lezárásaként első éves orvosi asszisztenseknek tartottam órát, ahol egy az asszisztens és a beteg közötti párbeszédhez alkották meg a tanulók a kérdéseket és azok mentén áttekintettük az angol kérdés sajátosságait. El kell mondjam, a holland tanulók sincsenek szorosabb barátságban a segédigékkel, mint a mi tanulóink. 

Mire nem jó, hogy nincs függöny!
Legalább nem unatkozik a kutya napközben, míg a gazdik dolgoznak.

Délután találkoztam egy kedves kollégával és baráttal, Henkkel, akivel három évvel ezelőtt, a tanári tanulmányút során ismerkedtem meg. Sok egyéb között beszéltünk arról is, hogy miként lehetne ezt a tanári csere programot fejleszteni és, hogy ők is szívesen küldenének holland kollégákat a mi sulinkba és fogadnának további magyar kollégákat is. Remek :). Haza felé persze bőrig áztam, mert hogy .... meglepetééééés ... ESIK...grrrr.