Reggeli után elmentünk Martin édesanyjáért, aki egy tüneményes, idős hölgy. Hollandiában május második vasárnapja anyák napja, ezért jöttek Ellenék most meglátogatni a hölgyet. Engem kiraktak Rotterdamban, a Euromastnál és azzal kezdtem a várossal való ismerkedést, hogy szétnéztem 185 méter magasból.
 |
| Az a bizonyos első pillantás |
Euromast
Nem tudom, Rotterdam hogy érez irántam, de részemről szerelem volt első látásra. Elképesztő város. Régi és modern épületek egymás mellett, meseszép angolpark és komor, sötét homlokzatú épületek, régi kikötő és vitorlások, a Niewe Maas és a Európa legnagyobb kikötője, irdatlan gép monstrumok és konténer hegyek, amik a maguk módján még szépek is.
Az egyik kedvencem a Piet Blom által tervezett kockaház együttes. Teljesen eszement építmény, de vannak, akik tényleg itt élnek. Az egyik múzeumként működik és be lehet menni megnézni, milyen egy ilyen ház belülről.
Mielőtt találkoztam Ellenékkel, még sétálgattam a belvárosban. Valamiért nagyon el akartam jutni Rotterdamba és otthon éreztem magam ebben a városban. Ez alatt a pár óra alatt a városnak csak egy kis részét tudtam bejárni és remélem, lesz még alkalmam visszajönni.
Délután újra találkoztam Ellenékkel, visszavittük Martin édesanyját Hágába és megálltunk a tengernél egy kis időre. Egy étteremben ettünk egy poffertje nevű holland finomságot - sok pici palacsinta - és vetettünk még egy pillantást a tengerre, majd elindultunk vissza északra, Leeuwardenbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése