Viszlát Leeuwarden, hello Amszterdam

Viszlát Leeuwarden

Utazunk, Amy, a jegeskávé és én.

Udder chill out, avagy lazuló tehenek

Csak úgy, mert aranyos

Eye - az épület érdekes, a kiállítás nekem nem volt az

Museumplein, körülötte pedig a múzeumok

Stedelijk Múzeum

Van Gogh Múzeum

Csillogó izék, háttérben a frissen megnyitott, felújított Rijks Múzeummal

A Leidseplein és folyton csilingelő villamosok

Oh Piet, hiányozni fogsz!

Ma búcsúzóul tartottam egy jó kis órát annak az orvosi asszisztens csoportnak, akikkel a minap szituációs gyakorlatokat csináltunk. Hogy segítsék nekik a vizsgára való felkészülésben, a sebellátással kapcsolatos feladatokat vittem nekik. Nagyon kis helyesek voltak, jó volt nekik órát tartani és már nagyon izgulnak a közelgő vizsga miatt.

Bőrönd bepakolva, ipod feltöltve ...  útra kész vagyok

Suli után siettem haza, mert össze kellett pakolnom és kicsit rendbe szednem a lakást, mert holnap reggel még beugrom a suliba egy megbeszélésre és azért hogy elköszönjek, utána pedig vonatra szállok és irány Amszterdam.

Hiányozni fog Piet ... ő köszöntött minden reggel.

Nem szép, de könnyű megtalálni

Képrejtvény

Honnan tudni, hogy vége a tanításnak? 

Reünie Hongarije

Ami a sulit illeti minden megy a szokásos kerékvágásban. Ismét voltam angol beteg és szituációs     gyakorlatokat csináltam a végső vizsgájukra készülő orvosi asszisztensekkel. A témák a szokásosak voltak, vérnyomás mérés, vércukor mérés, sebellátás és betegtájékoztatás. A két héttel ezelőtti athlete's foot témájú óra folytatásán jártam, ahol a témához kapcsolódó szókincset gyakorolták, használták. Jó kis csoport volt, nagyon rendesen dolgoztak. A sorban egy felnőtt csoport következett, a gyógyszertári asszisztensek, akiknél már jártam korábban, ma a gyógyszerek alkalmazása volt a terítéken.

Kati kedves kis orvosi asszisztens csoportjának egy része. A hölgyek voltak, olyan nagylelkűek, hogy megengedték, hogy készítsek róluk egy képet. Ők olyanok, mint az én egyik másodéves gyermekápoló csoportom, terápiás jelleggel fel kellene írni őket minden angolos kollégának. 

A nap legérdekesebb eseményére délután került sor. Kati találkozót szervezett azoknak a holland diákoknak, akik márciusban Magyarországon töltöttek három hetet. Azzal kezdtük, hogy értékeltük a projektet, legnagyobb örömömre nagyon pozitívan értékelték a Budapesten töltött időt. Jó volt, hogy ott lehettem, mert így tisztább képem van arról, hogy min lehetne változtatni, javítani annak érdekében, hogy még emlékezetesebb élmény és értékesebb tapasztalat legyen a nálunk töltött idő a holland diákok számára. Jó volt újra látni a csoportot és azt is, hogy mennyire örültek annak, hogy újra találkoztak és jókat nevettek a közös emlékeiken.

Teamwork No1

Sipke és Thijmen

Teamwork No2

Az értékelés után, közösen csináltunk vacsorát. A találkozóra eljött Heleen, a dracheteni kísérőtanárok egyike és egy időre csatlakozott hozzánk Baujkje is. Kár, hogy a projekt hollandiai koordinátora nem tudott ott lenni. Remek ötlet volt ez Katitól és köszönet neki és Marritnak, hogy megszervezték, beszerezték a hozzávalókat és levezényelték az egészet.

Eva, Jantine, Meike, Diana, Marije, Sipke, Eke, Florianne, Afke, Denise, Jelly Anna, Thijmen, Marrit

Moi weer, he?

Azt hiszem, ma ezt a mondatot hallottam a legtöbbet. És valóban, az időre  nem szólhattunk egy rossz szót sem. Ma a suliban rövid napom volt. Reggel volt egy megbeszélésem a tanulói csereprogramró Hylcoval, aki az itteni suli nemzetközi koordinátora, utána volt fogász szóbeli és mivel azon nincs sok nézni való, ahogy a tanulók tesztet írnak, így elmentem Harlingenbe. Gondoltam, megnézem a tengert csak úgy a partról. Baukje javasolta, hogy menjek át Terschellingre, ami egyike az északi szigeteknek. 

Harlingen haven

Hajók Harlingenben

Gyors hajó a szigetre

Először haboztam, de amint megláttam a tengert, rohantam jegyet venni a hajóra és 45 perc alatt Terschellingen voltam. Mivel képtelen vagyon észben tartani, hogy errefelé a buszok nem járnak pár percenként, különösen nem egy zsebkendőnyi szigeten, így a buszt, amelyik átvitt volna a sziget túloldalára, az Északi-tengerhez, lekéstem, így bérelnem kellett egy bicajt. Csak reméltem, hogy eltalálok a tengerig, a kölcsőnzős úriember szerint igen egyszerű dolog, mert ki van táblázva. Aha .... kb két táblát ha láttam, így inkább kérdezősködtem, de odataláltam ... legalábbis találtam egy nagy vizet. Hihetetlenül szép volt. De inkább lássuk a képeket. 

Ééééééééééééés Leeuwarden felé menet még ezek a csinos tehenek is pózoltak nekem egy kép erejéig

Leeuwardenbe visszaérve Aujkeval és Kamillaval vacsoráztam, ami nagyon kellemes volt. Tekintve, hogy egy perc múlva vége és talán biztonságban eljutok az ágyamig, azt hiszem, az elkiabálás kockázata nélkül kijelenthetem, hogy ez egy jó nap volt. Ezt megünneplendő itt egy tőlem merőben szokatlan kép a végére. Egyetlen mentségem, hogy háttérben az Északi-tenger. :)

Cím nélkül

A mai nap legérdekesebb híre, hogy végre láttuk a napot és nem ám csak kikukkantott a felhők mögül, hanem maradt is egész nap. Amúgy a szokásos mederben telt a mai nap, szinte kötelező kávé, angol beteg alakítása és allergia. Mivel az azonos évfolyamos csoportok ugyanott járnak, így az elmúlt majdnem négy hétben számtalan képzelt sebemet ellátták az kedves kis asszisztensek, lassan én leszek a világ legtájékozottabb betege diabetes ügyben és az allergia okait és tüneteit is alaposan kitárgyaltuk már.

Így néz ki a suli napsütésben